A celldömölki munkavégzés során egy Marcal elnevezéssel találkoztam csak: „Marcalmenti MTSz Jánosháza”. Pedig a város a „Marcalmente” legnagyobb települése. Celldömölkön és környékén nem volt divat a Marcal neve, csak árvízveszély idején lehetett hallani. Csak a Kemenesalja hangzott jól a beszámolókban, szónoklatokban, újságokban legtöbbször Celldömölk helyett is. Celldömölk nem kaphatott kultúrházat – a lebontott „Griff” egykori vasúti kultúrház helyett sem – csak a Kemenesalja! Ekkor már a legtöbb környékbeli településnek új kultúrháza volt. Ez a tény még az akkori helyi gimnazisták zenekarát is dalra fakasztotta:

Griff emlékdal
(A Ház)

A Ház, amikor még megvolt és létezett,
ott állt a vasútnál omladozva, szegényen.
Csak várt, mindenkit kiszolgált
sokáig rendesen, mélázva csendesen.
A Ház, ha vonatot csodált,
vágyódott messzire, (de) maradnia kellett.

Néha a színpadán furcsa zene szólt,
ilyenkor sok ember volt, s ritmusra táncolt.
Ha már vonatra nem szállt,
jöjjenek az emberek, szóljon a zene.
A Ház örömmel várta hát,
Hogy jöjjenek az emberek, unta már a csendet.

Egyszer gépek jöttek, s lerombolták egészen,
a helyén mocsok és sár maradt, s az enyészet.
Nem vár többet senkit a Ház,
csak gödör maradt belőle, helyét a gaz benőtte,
a Ház már Griffmadár, elszállt örökre...
		Elszállt örökre.

Később a „Griff” helyén épült fel a Kis-Posta és a MÁV szociális épülete.

Celldömölk csak eredményes lobbizás után, váratlanul (1978.01.01-én, Dr. Szekér Gyula Celldömölk szülötte közreműködésével) lehetett város, nem évekig tartó céltudatos, államilag segített felkészülés után. Akkor a környéken sokan ismerték a szójátékot: „Sárvár Gondaváros, Celldömölkön gond a város”.

A várossá avatásról a Vas megyei Polgári Védelmi Parancsnokságnál hallottam először, ezt munkatársaim tréfájának véltem. Megígértem, ha ez igaz, a várossá avatás napján már nem gyújtok cigarettára. Nagyon erős dohányos voltam. Celldömölk város lett, és én betartottam az ígéretemet. Most már tudom, hogy a cigarettáról nem leszokni, hanem abba kell hagyni.

Az ostffyasszonyfai születésű Gonda György, aki a Megyei Tanács elnöke volt, Celldömölk térségének országgyűlési képviselője kívánt lenni. Celldömölknek nem kellett, Sárvárnak igen. Helyette Gosztonyi Jánost választották meg, akinek sírja az evangélikus temető közepén található. Ő azonban állami beosztásai miatt sem sokat tudott tenni a városért és környékéért.

Celldömölk városi rangot kapott, de továbbra is nagyközségként kezelték a felettes hatóságok, ezt számtalanszor tapasztaltam a megyei döntéseknél. Rendszerváltás előtt csak három városban voltak fejlesztések: Szombathely, Körmend, Sárvár. A rendszerváltás sem hozott látható változást.

A megyei vezetők ha lehetett „beszóltak” később a helyi vezetőknek. Egyik ilyen a következő. A Celldömölk nagyközség és Járás vezetése szeretett volna több ülőhelyet az új színházteremben, a megye nem járult hozzá. Később egy ünnepségen nem volt telt ház, a jelenlevő megyei vezető megjegyezte, úgy látszik ennyi ülőhely is sok Celldömölknek.

Még élnek azok a vezetők, akik e történésekről hiteles összefoglalókat készíthetnének, kiegészítve a „Vasi Szemle” tartalmát. Megérdemelnék e terület a jelen és a jövő lakói a tárgyilagos tájékoztatást tőlük is, és az egyéb krónikák íróitól is; a távlatból visszatekintve! Az akkor közszájon forgó események lassan feledésbe merülnek. Lehet, hogy közülük több nem is igaz! A régmúltat kíváncsian fürkészve gyakran elfeledkezhetünk a jelen fontos tényeiről is, a döntések résztvevőiről és okairól! Fontos elvet kellene követni: azt le kell leírni, amit csak én tudok, mert különben mindez a köztudat számára elvész! (Írásommal én is ezt teszem.)

A felhozott példák alapján egyértelmű: nem tudható pontosan, hogy hol a sokat emlegetett Kemenesalja. Ma már senki sem mondhatja meg, hogy Berzsenyi Dániel melyik Kemenesaljától búcsúzott híres versében. Gondolom, hogy a kemenessömjénitől, ahol 1799-1808-ig lakott, de beleférhetett a szülőfaluból (Egyházashetyéről) látható (Káld, Duka stb.) dombok vonulata, és a dél-vasi (zalai) dombok is!

A katonai térkép szerinti Kemenesalja, és a vasi Marcal-medence igazgatási, gazdasági központja Celldömölk. Ez a szerep a gyakorlatban a Marcal csatorna veszprémi oldalán is érvényesül.

Ha az újabb térképek feliratait is alapul veszem, változik a kép: a Dukától kezdődő Kemenesalja délen található (Sárvár, Vasvár vonzáskörzete), nem tartozik Celldömölk vonzáskörzetébe.

Az Alpokaljáról csak a Ság hegy csúcsa (a bazaltsapka helye) látszik – gépkocsiból csak néhány pillanatra – Sárvár és a Kemeneshát felett, ha Vát felől közelítünk Sárvárhoz, mielőtt az erdők közül kiérünk a Rába-völgybe, a vasúti átjáró előtt. Mintha a történelemben ennek jelentősége lett volna, a Rábán túli, az egész keleti és déli Kemenesen túli területekkel kapcsolatban. Ezt nagyon jól látható az 1867. május 1-én alakított Kemenesaljai kerület felépítésében (VSz.), amelyhez a Jánosházi, Kis-Czelli, Alsókemenesi (Kemeneshát területe), Felsőkemenesi (Kemenesalja területe) járások tartoztak.

Az 1970-es évek közepén a közigazgatás átszervezését tervezték. A terv az volt, hogy a Celldömölki Járás megszűnik, és a Sárvári Járás veszi át az irányítást. Celldömölk szerep nélküli nagyközség maradt volna. Megszűnt több járás is ebben az átszervezésben.

Celldömölk váratlan várossá avatása után a Sárvári Körzethez csatolták (1979. január 1.) a rábamenti (kemenesaljai) településeket és Jánosháza környékét a Kissomlyó vonalától délre.

Vélhetően olyan indokkal, hogy csak a Kemenesalja, mint (politikai) tájegység tartozzon Celldömölkhöz; néhány vezető talán úgy tudta, hogy azok nem a Kemenesaljához tartoztak. Ám lehet az is, hogy nem akarták terhelni az új város vezetését, vagy így juttatták nagyobb pénzhez Sárvárt. Talán világos, hogy a pénzt Celldömölktől vették el.

Nem hozott eredményt a helyi tiltakozások áradata, a helyi belügyi szervek is erősen ellenezték az átszervezést. Az átszervezés eredményeként alig néhány kemenesaljainak mondható település maradt celldömölki irányítás alatt.

Ki milyen térképet vett alapul a döntés meghozatalánál, milyen indokokkal? Nem ezt a rendet szolgálta a közlekedés, a telefonos hálózat sem.

Sokan vélekedtek akkor úgy, hogy megtörtént Celldömölk körzetével a „Kis Trianon”! Emlékmű már van a Ság hegyen – mondták az emberek – a sors fintora, hogy sárvári iparos építette. Néhány év múlva az igazgatási területeket visszacsatolták Celldömölkhöz, az átszervezés nem vált be, vagy már elérte célját!

Az első kemenesaljai települések elcsatolása a Marcal-csatorna készítésekor, a hidak építése után történt, a Rába-Marcal szögelés Kemenesszentpéter, Magyargencs, Kemeneshőgyész települései közel kerültek Pápához, de ettől még a Kemenesalján maradtak! Ezeket a szép falvakat Vas megyében elfelejtették, pedig érdemes autóval vagy kerékpárral végigmenni a Kemenesalja észak-keleti végén. Gyönyörű az út különösen akácvirágzáskor, és őszi lombhullás előtt. Ha a kemenesaljai önkormányzatoknak szerveznék rendezvényt, őket is meghívnám, hiszen közös a helyünk, a múltunk, hasonlók a kistérségi gondjaink, a jövőnk biztosan közös! E falvakon kívül a századfordulón Vas megyéhez tartozott a fentieken kívül Egyházaskesző is!

A Kemenesalja déli lejtői Kemeneshőgyésztől Sitkéig, több kilométer szélességben kínálják a lehetőséget borvidék vagy gyümölcsös kialakítására. „Ság-Kemenesalja Borvidék” nem is hangzik rosszul, ám ma a sághegyi boros gazdák távolabbi, híresebb társakat keresnek...

E terület földtani felépítése, különleges növény- és állatvilága tájvédelmi körzetté való nyilvánítást legalább annyira megérdemelné, mint a Ság hegy. Ezekhez országos és helyi politikai akarat mellett sok pénz is kellene; talán többszöröse annak, amit az előzőkben említett egyházi és közlekedési építkezések együttesen igényeltek!