„A Kemenesalján a XVII. században Pórdömölkön kívül csak itt-ott volt elenyésző kisebbségben katolikus nép. A század utolsó éveiben egyre több templom került katolikus kézbe. Az 1681. évi országgyűlés engedélyt adott a protestánsoknak, hogy meghatározott számban templomot építhessenek, de csak ingoványos, mocsaras (articularis) helyeken, Vas megyében Nemescsón és Nemesdömölkön.” ² 

„A nagyobb ünnepeken az évek múlásával 6000-8000-10000 ember is összesereglett, minthogy a környék nemessége protestáns (főleg evangélikus) maradt. A templom csak 1738-1744 között épült fel.” ³ 

»Egy nedves, mocsaras helyen épült meg a Nemesdömölki evangélikus templom, amelyet később 1897-ben az alapok és az északi fal egy részének megtartásával átépítettek. A több mint százéves épületet már többször renoválták, de a mocsaras környezet nyomát a mai napig magán viseli.« ^3a 

III. Károly idején cél volt a katolikus vallás általánossá tétele. „Pacher Donát írja: A kemenesaljai katolikusság pedig egyenesen a királyság erejével áll talpra. 1731 tavaszán jelent meg a királyi rendelet, mely meghagyja Vas vármegyének, hogy a Kemenesalján a katolikus egyház számára mindazokat az egyházakat, plébániákat és iskolákat foglalja el, amelyet a katolikus egyház még el nem foglalt, azaz protestáns kézben vannak, kivétel Nemesdömölk.” ⁴  A rendeletet végrehajtották.

„A dömölki ev. templom 1743-44-ben épült. Az építéshez lovas és ökrös fogatokkal hordták a követ a Sághegyről, Kissomlyóról, Hercsegről, Vásárosmiskéről, a téglát Ostffyasszonyfáról. A fenyőgerendáikat Zalatárnokról hozták. A templom építésében sokat fáradozott Ostffy Mihály kerületi és Vidos Miklós egyházmegyei felügyelő. Az artikuláris gyülekezetekben szabadon gyakorolhatták vallásukat a protestánsok.” ⁵ 

„Az evangélikus templom építése megkezdésének évében, 1738-ban Sajghó Benedek pannonhalmi főapát Koptik Oddó Iván sanktlambrechti bencés egyetemi tanárt nevezte ki dömölki apátnak. (Eredeti keresztneve Iván volt, mint novícius kapta az Oddó nevet, amelyen általában ismeretes.) Csak 1739. július 9-én érkezett meg Dömölkre, három íródeákkal és négy kőművessel. Feltételezhető tehát, hogy a helyi adottságokat már ismerte, és határozott tervvel indult. Máriacellből hozott szobrát először a Sághegyen, majd a dömölki mezőn egy fakápolnában helyezte el… …Kutat ásatott »csoda történt«. Ennek is híre támadt, érkeztek a zarándokok a »csodatévő« szoborhoz is. Ezután még számos »csoda« történt, amit a győri püspök »különös jelenségeknek« nevezett, Sajghó Benedek pannonhalmi főapát azonban »Koptik gonoszságáról« beszélt.” ⁶ 

Koptik később elutazott, hogy tervei megvalósításához pénzt és támogatókat gyűjtsön. Sikerült, csak 1744 júniusában tért vissza.

„A búcsújárók száma már az 1740-es években 10 000-30 0000 volt. Idejöttek vásárolni Dömölkre az istentiszteletre járó evangélikusok is.” ⁷ 

Az új településre telepesek érkeztek. „Ausztria-Magyarország legkülönbözőbb helységeiből bevándorolt kereskedők, vendégfogadósok, iparosok. Sajnos, a plébániai anyakönyvekbe még a magyar helységek nevét is rosszul írták sokszor. Néhány kiragadott példa a hibásan leírt községnevekből: Kokanfa Gógánfa, Szaágh Saágh Ság, Zimónyi Simonyi helyett.” ⁸  Vajon ennek ismeretében a korabeli térképeknek fenntartás nélkül hihetünk? (Lásd a régi térképet is.)

 2  Vasi Szemle 341. oldal

 3  Vasi Szemle 341. oldal

 3a  Új Kemenesalja (2012. november 23.) 3. oldal

 4  Vasi Szemle 341. oldal

 5  Mesterházy Sándor ev. lelkész Kemenesmihályfa: Kemenesaljai
     útikalauz(1988.) 4. oldal

 6  Vasi Szemle 341. oldal

 7  Vasi Szemle 342. oldal

 8  Vasi Szemle 342. oldal

„A település neve Koptik leveleiből ismert, nem egységes, fejlődik, változik. A nevek kissé szabad fordításai: Dömölki új Mária Cell 1749. (…in ipso ingusitionis loco nova Cella-Mariana ad Dömölk.) A dömölkmezei Maria Cell (Ad Cellam Sanctae Mariae in campo Dömölkiensi)”. ⁹ 

„A település községgé fejlődése csak 1746-ban indult meg, amikor lett adószedője…” ¹⁰ 

Ezután már fejlesztés csak Kis-Mária-Czellben történt (Sóhivatal 1768, hetivásárok, stb.).

„Az 1780-as években gazdasági nehézségekkel kellett Kis-Mária-Cellnek megküzdenie. Azután ugyanis, hogy II. József türelmi rendeletével megengedte, hogy a protestánsok bármely községben építhetnek az udvarban torony és harangok nélkül templomot, a protestánsok a környék falvaiban megépíthették templomaikat. A protestánsok tömegét a környék nemessége, tehát a pénzzel leginkább rendelkező osztály alkotta. A kiscelli iparos-kereskedők jövedelme az 1780-as évek elején a korábbiaknak majdnem felére csökkent, hasonlóképpen a vendéglősöké is. De elmaradtak a búcsúsok is II. József rendszabályozásai miatt. 1786 őszén már csak szórványosan érkeztek a búcsújárók.” ¹¹ 

„A rend feloszlatása után a község egyházi szertartások nélkül maradt. Több bencés szívesen visszatérne és vállalná az egyházi szolgálatot a községben, ha megfelelő lakást kapna… …A Helytartótanács a kérést elutasította.” ¹²  „A rendet 1802-ben visszaállították.” ¹³ 

A protestáns központ sikeres működése késztethette a császári udvart és a klérust e terület egyházi szerepének erősítésére, ami később a terület fejlődését eredményezhette. Sok pénzbe kerülhetett! A Koptik nevéhez köthető egyházi építkezések a mai fogalmak szerint zöldmezős beruházások voltak, amelyeket a környékbeli lakosok adományaiból, nem lehetett megvalósítani. Így kellett a sikeres gyűjtő körút 1740-44-ig, mely során a pápánál is járt. Pénzt, támogatást szerzett, de sokszor érdekeket is sérthetett.

Valószínű azonban, a búcsújárásoknak is szerepe volt a sikeres gyűjtésben, ezért voltak a »csodák», melyek a később már a felettes egyházi személyeket is felháborították. Az apátság létének – általuk a Marcal mocsár lecsapolásának megkezdésének – nagy szerepe lehetett később abban, hogy a település Kis-Czell nevet és mezővárosi rangot kapott.

Papkertnek nevezték még nemrég sokan a temető felé vezető út bal oldalát a templomtól a vasútig.

Mivel a kicsi Kis-Czellnek (a templom körül kialakuló település neve 1790-től létezik, amikor II. Lipót mezővárossá emelte) kevés lakosa volt, és nagyon kevés termőföld tartozott hozzá, az építkezéseket nyomorúságos évtizedek követték. „Koptik látva a nagy érdeklődést római katolikus németajkú kegyszerárusokat hívott a meghirdetett búcsújárások idejére, akik később itt le is telepedtek” olvasható egy leírásban.

10 Vasi Szemle 343. oldal

11 Vasi Szemle 345. oldal

12 Vasi Szemle 344. oldal

13 Vasi Szemle 347. oldal

 Az 1857-es teljes térkép megtekintése 

A feltáruló térkép lapjának bezáráshoz alul középen egy gomb is használható.

A valóság ennél rosszabb lehetett. Az 1800-as évek elején Kis-Czell egy elárvult, kihalt és elszegényedett helység lett a gyakori tűzesetek (szalmatetős házak voltak ekkor), az 1806-ban pusztító járvány (búcsújárás a fertőzések melegágya) és nem utolsó sorban az 1809-es nemesi felkelés környékbeli csatái miatt. A kereskedők is csak búcsújárások idejére érkeztek.

Később létrehozták Celldömölköt államigazgatási (kemenesaljai) központtá téve, erre vezették a vasútvonalat. Kis-Czell ezáltal történelmi múltat, Nemes-Dömölk reményteljes lehetőséget kapott a fejlődésre. Ezek tették lehetővé a terület leírhatatlan elmaradottságának felszámolását. Ez igazi csoda volt a történelem során alig változó területen!

A katolikus egyház részéről az egész úgy kezdődött, hogy „Koptik Odo lejön a hegyről, a Marcal ingoványos területi felé indul”. Koptik keresztneve a „Révai Nagy Lexikona”-ban és a „Vas Vármegye”-ben Ottó! (Könnyű a két „t”-t úgy írni, hogy „d”-ként legyen olvasható (lásd a térképeken található neveket)! Ha valaki forrásul használt okmányon hibázik, a hiba sokszorozódik és terjed.) Indult azért, mert a Ság-hegyen Mária szobrát nem engedte az alsósági földbirtokos Erdődy (protestáns?) gróf felállítani. Az eredeti terv valószínűleg a Ság-hegy oldalára készült úgy, mint Máriagyüd (Villányi-hg.) temploma, hogy a tájat annak látványa uralja. Koptikot küldték oda a szoborral, meghatározott feladattal, ezután ő céltudatosan tevékenykedett, mint pap, mint építésvezető. Teljesítette a kapott feladatot, megkezdődhetett a munka az emberi szívekért és agyakért.

Egy másik leírásban erről ezt olvastam: „Amikor látta, hogy Nagy Mária Zellből hozott Mária-szobrocskának a Ság hegynél kedvezőbb helye van a sági út és az apátsághoz vezető út kereszteződésében, még nem tudta, hogy döntésével egy új település kialakulását indította el. Ami ezután történik, az már Kiscell története.” (Czell nevet a szobor származási helyétől kapta.)

Minden attól függ, ki írja a krónikát! Az biztos, hogy a templomok helyének kijelölése mindig szigorú szabályok szerint történt, amiben döntő szerepet játszottak a forgalmasabb utak tengelyei és a domborzat. Ma már ez nem feltűnő, mert az Alsóság felől érkezve a templomtornyokat eltakarják – nem véletlenül *  – a tornyoknál magasabb épületek.

A templomhelyek jó tervezését bizonyítja az is, hogy a lakosság riasztását szolgáló szirénák telepítéséhez a legmegfelelőbb helyeket a templomok környékén találtuk.

„Koptik apát tekintélyét elveszítve 1750-ben a királynő parancsára a göttweigi bencés kolostorba költözött, amit nem volt szabad elhagynia. (Ezt megromlott egészségi állapotával is indokolhatták – megj.) A pannonhalmi főapátnak pedig, aki »csodáit« nem hitte, megtiltották, hogy a »dömölki rendkívüli jelenségekről« mint »Koptik gonoszság«-ról beszéljen. Az apát 1755-ben halt meg. Koptik halála után kormányzók kerülnek az apátság élére, és csak 1768-ban lesz ismét apát a dömölki uradalomban.” ¹⁴ 

Koptikot gyakorlatilag száműzték, de ez a királynői parancs tette lehetővé valójában ezután a búcsújárásokat. Ezeket azóta változó létszámmal, sikeresen szervezik.

Érdekes lenne megtudni, Koptik sorsának alakulását szombathelyi klérus mennyire befolyásolta, hiszen vetélytársat láthattak benne.

A korabeli térképeket is nagy kritikával kell szemlélni, hiszen kézzel rajzoltak voltak, talán magyarul nem is tudott a térképkészítő. Ki tudhatja utólag, milyen céllal készítették a térképet, milyen ismeretek alapján.

 14  Vasi Szemle 343. oldal

 *  Az épületek átadása idején – egy rendezvényen, Gosztonyi János jelenlétében – mesélte Dala József: együtt kirándultak gyermekkorukban a Ság-on, nézték Cell-t; akkor beszéltek róla, hogy a templomnál magasabb épületet építenének, az utazók előbb látnák meg azt, mint a templomok tornyát. Több évtized kellett, míg megvalósult az álmuk, Dala József vezetésével. Persze az alsósági út tengelye volt az elhelyezés alapja.