A fenti – valószínű katonai – térképen ^*  Ság felett Pápocz is látható. Ma földrajzból megbukna egy ilyen térkép rajzolója általános iskolában. Valószínű emlékezetből, többen készítették a térképet, mert a felírt nevek közül az említett nevek mellett csak Sárvár neve van jól elhelyezve, még a tájolások is vegyesek. Jó példa erre a Balaton: jobban kiforgatni sem lehetne, fejtetőn van és a kelet-nyugati irány is téves; a meder képzeletbeli tengelye viszont pontos; a Ság a Bakonytól délre van, stb.

E térképet nézegetve megállapítható, hogy ekkor még nem a térkép lehetett a gyakorlati tevékenység alapja, hanem a területen való jártasság, ezt pedig a gyakorlott katonák, felderítők és helyileg biztosított vezetők biztosíthatták. Mindezt gyalogosan vagy lóháton.

* * *

Harmincöt évet töltöttem Celldömölkön a „Polgári Védelem járási (körzeti) törzsparancsnoka” beosztásban, gyakran dolgoztam különböző méretarányú katonai térképekkel. Csak évek múlva figyeltem fel arra, hogy az 1:100 000-es méretarányú térképeken más helyen van Kemenesalja, mint a civil kiadványokban vagy, ahogy beszélgetésekben, politikusoktól is hallható! A többi méretarányú (részletesebb) térképeken az ilyen nagyméretű tájegységek nincsenek kiírva.

Az 50-es években történt felmérések alapján készített katonai térképeken – amelyek még a földterületek tagosítás előtti elnevezéseit is pontosan tartalmazzák – másképpen láthatók a Kemenesalja és Kemeneshát feliratok, egymás végében! E térkép a Kemenest hosszában tagolja. E térképeket, ha beszerezhetők, a honismerettel foglalkozó csoportok, személyek adatbázisként is jól használhatnák. Ezek a térképek – úgy tudom – már nem „TITKOS”-ak.

Kemeneshát: Vasvártól Sárvárig nagyjából hasonló magasságú.

Kemenesalja: Sárvár-Hegy-községtől Pápoc – Kemenesmagasi vonalig enyhén csökkenő magasságú.

Jól azonosítható választóvonal máshol állapítható meg. A térképről az állapítható meg, hogy a Kemenesalja területének határa valahol az egykori vasúti Bajti-elágazástól délre, a Rába felé folydogáló Lánka-patak völgyétől (ahol a türje felé vasút vezetett), Ostffyasszonyfa, Csönge, Kenyeri, Pápoc, Kemenesszentpéter*, Magyargencs*, Kemeneshőgyész*, Kemenesmagasi, Vönöck, Kemenessömjén, Kemenesmihályfa, Nagysimonyi, Sitke vonalon húzódik. Ha ez nem így van, akkor Sitke, Vásárosmiske, Gérce települések is a Kemenesalján vannak.

Megjegyzés: a csillaggal jelölt települések Veszprém megyében vannak.

E terület magasabban fekvő, gyenge talajú részeit a vönöckiek Csernek nevezik ma is, a településektől délre esőket pedig alsómezőnek.

Erre a dombra kúszik fel Kemenesmihályfától Ostffyasszonyfa vasútállomásig a Celldömölk–Szombathely vasút. Érdemes a Kemenesmihályfa és Nagysimonyi környékén kinézni a vonat ablakából délnyugati irányba, mert rövid időre a „Vas Vármegye” kötetben vázolt kilátásban gyönyörködhet az utazó! A kilátást újabban a töltés melletti növényzet (gyomok) egyre jobban akadályozzák.

Ezt a dombvonulatot szelte át valaha a GYSEV Celldömölk – Sopron vonala Vönöck – Kenyeri között, közel vitte a falvakat Európához. Töltése, műtárgyai ma még használható, felújítható állapotban vannak, kínálva a lehetőséget egy Fertő – Celldömölk (Mersevát) – Balaton kerékpárút olcsó megépítéséhez.

Ezt a területet szelte át déli irányba a Bajti-elágazástól Hosszúpereszteg irányába a Balatonig egy másik vasútvonal is.

E vasutaknak óriási szerepe volt a tájegység fejlődésében abban az időben, amikor csak az állati erővel vontatott járműveket lehetett használni utazásokhoz és szállításokhoz. Az 1970-es évek végén – amire azt hiszem nincs más példa – a „történelmi” Kemenesalja mindkét vasútvonalát szinte egyidőben szüntették meg, még a buszforgalom teljes beindulása előtt. A megszüntetés előtt rendeletekkel korlátozták a vasútvonalak szállításra történő használatát, majd a kihasználatlanságra hivatkozva hozták meg a döntést!